Tizenhét

Bolygók a rivaldafényben

Még alig kezdődött el az éjszaka, de már észleltünk Tejutat, Merkúrt és Vénuszt. Az utóbbi pár részben megtudhattuk, hogyan figyeljük meg ezeket a bolygókat, napnyugta után vagy napkelte előtt. Azonban nem térhetek ki szó nélkül azon lehetőség elől, amikor ezeket az égitesteket nappal figyeljük meg! Erre nem túl gyakran van lehetőség – bár a Vénuszt nagy kitérés esetén a jó szeműek a nappali égen is észrevehetik –, ugyanis a Merkúr és Vénusz Nap előtt való átvonulása ritka jelenség.

Ha egy csillagot valamilyen égi objektum a földi szemlélő számára elfed, azt okkultációnak hívjuk. A két legbelső bolygó természetesen – a Holddal ellentétben – nem képes teljes egészében elfedni központi csillagunkat, ennek fejében azonban megfigyelhetjük teljes sziluettjüket az izzó tűzgömb hátterén.

A Merkúr viszonylag gyakran adja fejét ilyen cselekedetekre – egyszer-kétszer dekádonként, májusban vagy októberben –, mivel keringési ideje és Naptól mért távolsága kisebb, mint a Vénuszé. A Vénusz 120 évente vonul át, ekkor azonban 8 év különbséggel kétszer is egymás után. Így egy ember életében legfeljebb két Vénusz-átvonulást láthat. Merkúr-átvonulás legutóbb 2006-ban volt, legközelebb pedig 2016-ban lesz. Sosem felejtem el, mit művelt a Vénusz 2004-ben. Délelőtt tízkor a postással figyeltük a kapuban felállított távcsövemnél, miként lépi át a bolygó a Nap peremét, és válik lassan láthatóvá. Ez azért is volt hatalmas élmény, mert tudtuk, hogy abban a pillanatban nem élt olyan ember a földön, aki korábban részese lett volna ennek a jelenségnek…

Magát az átvonulást négy részre, négy kontaktusra szokás felosztani. Az I. kontaktus, amikor a bolygó kívülről először érinti a napperemet. A II. és III. kontaktus során utoljára és először érinti belülről a napperemet. A II. kontaktusnál szokták leírni az ún. „fekete csepp” jelenséget, amikor a korong széle és a bolygó között egy optikai összeköttetés, híd képződik. Ennek oka valószínűleg a távcsövek optikájában és a légkör minőségében keresendő, mindenesetre kellően megnehezítheti a kontaktus pontos időpontjának lejegyzését. IV. kontaktusról beszélünk, mikor a bolygó korongja utoljára érinti kívülről a napperemet. 

Van egy jó hírem! Mivel a Vénusz-átvonulások párosával jelentkeznek, aki lemaradt volna a 2004-es okkultációról, az jövőre, 2012 júniusában bepótolhatja! Érdemes, mert az ezt követőt már nem hiszem, hogy bárki megérné, ez tényleg egy utolsó lehetőség…

(Itt érzem kötelességemnek figyelmeztetni mindenkit, hogy ne próbáljon szabad szemmel a Nap irányába nézni! A fent leírt megfigyelésekhez minden esetben különleges napszűrőket szokás alkalmazni, azt is hozzáértő módon!)

-latyak-