Tizenhét

Egy kis Trójai kergetőzés

Naprendszerünk nem más, mint egy nagy család, aminek eddig bemutattam a legfeltűnőbb tagjait. Most elérkeztünk ahhoz a ponthoz, mikor tollvégen ragadom a legkisebb, de egyben legnépesebb rokonságot is, melyet a kisbolygók alkotnak. Lássuk hát!

Az előző cikkek valamelyikében említettem, hogy a kisbolygók olyan szabálytalan alakú égitestek, melyek ugyan a Nap körül keringenek, de nem söpörték tisztára saját pályájukat – vagyis egyazon úton többen is menetelnek. A hátsó kertből rengeteg ilyen kisbolygót tudunk megfigyelni, ezek közül jelentős számút már látcsővel is. Kinézetük csillagszerű, innen származik másik elnevezésük: aszteroida. Mozgásukat figyelemmel kísérhetjük, ha napról napra bejelöljük pillanatnyi helyüket a csillagtérképen, míg kitartó munkával megkapjuk az égen lerótt pályájukat.

Ugyancsak ismeretes már, hogy a legelső felfedezett kisbolygó a Ceres volt, aki azóta már törpebolygóvá érett. A másodikat egy évre rá detektálták (1802-ben), ő volt a Pallas. Ezután jött a Júnó, aztán a Vesta. A névadás a felfedező privilégiuma, így születhettek olyan nevek is, mint McCartney, Clapton, Mozart, Debussy, de volt már példa a névadás jogának pénzzé tételéről is. Azóta olyan mennyiségű kisbolygót írtak le és nevesítettek, hogy számuk már évekkel ezelőtt meghaladta a 200 ezret! 

Jogos a kérdés, hogy hol találhatók ezek a kisbolygók. Főleg két helyen: a Mars és a Jupiter között húzódó aszteroidaövben és a Neptunuszon túl lévő Kuiper-övben. Azonban léteznek olyanok is, amik nem e két területen, hanem egyes bolygók pályáján találhatók. Ráadásul elég sok, eddig több mint 2000. Ahhoz, hogy ezt tisztázzuk, el kell magyaráznom valamit: mi az a Lagrange-pont?

A tér azon öt pontja (L1-L5), amelyekben egy kis test két, egymás körül keringő nagy test együttes gravitációs vonzásának hatására azokhoz képest közelítőleg nyugalomban maradhat. Ha ezt megértettük, akkor a mellékelt ábrán látható, hogy miként helyezkednek el ezek a pontok a fenti rendszerben. Az L1, L2, L3 pontok nem olyan stabilak, bennük csak időleges a nyugalom. A legstabilabb pontok az L4 és L5, vagyis, ha a kép középpontjára a Napot helyezzük, a másik nagy testet pedig egy bolygóval helyettesítjük, máris megkapjuk, hogy hol fognak stabil keringési pályára találni az ott lévő aszteroidák. Tehát: azokat a kisbolygókat, melyek egy adott bolygó L4 vagy L5 egyensúlyi pontjában vannak, Trójai kisbolygóknak hívjuk. Ennyire egyszerű.

A Mars, a Jupiter és a Neptunusz is rendelkezik ilyen kisbolygókkal, melyeket két csoportra osztanak. Az L5 pontban lévők követik a bolygót – ezek a Trójaiak –, az L4 pontban lévők pedig előtte mennek – ezek a Görögök. Elnevezésüknek megfelelően az őket alkotó aszteroidák a trójai háború hőseiről kapták a nevüket attól függően, hogy melyik oldalon álltak.

A fenti lehetőséget használja ki sok Föld körüli pályán keringő műhold, ezek a Nap-Föld rendszer L4-5 pontjain találhatók – ezt hívjuk de Lissajous-pályának vagy halopályának.

-latyak-