Tizenheten kezdtük, egyetlen céllal: hogy az írás szenvedélyén átszűrve, színekre bontsuk a világot. Mára kinőttük a számot, de a prím oszthatatlanságában a mai napig osztozunk.

áthallás


StrippedScience
(Poór Viktor Soma képregényblogja)

Kassák-effect

2011.04.26. 10:17 tizenhét

 

Szöget ütött fejembe ama tény, hogy a kedves olvasóközönség joggal rökönyödött meg, miközben az előző történet végén Nyikoláj meseszerű felbukkanását konstatálta. Korrigálandó a dolgot, most pár információval kibővítem a rejtélyes alak mibenlétét.
Abban a pillanatban, mikor Nyikoláj manifesztálódott, nem is igazán tudatosult bennem az egész esemény. Ugyanis semmi előjele nem volt. A legjobban egy olyan általam kreált fogalommal írható le az egész, melynek a Kassák-effect nevet adtam. „…s fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár.” Váratlan és elsuhanó érzés volt Nyikoláj felbukkanása is. Az pedig csak a hitelességet bizonyítja, hogy Kassák Lajos szerint a szamovár röpült tova. Vannak események, amelyek olyan szintű gyorsasággal és megalapozottsággal válnak az egyén életének részévé, amitől aztán, ha akarna, sem tudna megszabadulni.
 


Nyikoláj erős múlt századbeli attitűddel és külső jegyekkel felfegyverkezve érkezett a XXI. századi Pécs városába, így rögtön némi korrekcióra szorult. Le kellett vetnie a kucsmáját, hatalmas földig érő bundáját, mindezek után pedig jómagam vettem kezelésbe hatalmasra nőtt szakállát egy hajvágógéppel. Ruhákat kapott tőlem és némi „tudást”, hogy eligazodjon a mai World Wide Suicide életérzés közepette. Öngyilkos, ezt meg kell hagyni. Elég az ételekre, a divatra és a zenei, illetve kereskedelmi csatornákra nézni. Mind megöli az embert. Nyikolájt ettől meg akartam kímélni. Valamilyen rejtélyes oknál fogva folyékonyan beszél magyarul, így a világ egyik legnehezebb nyelvének megtanításától el is tekinthettünk. Mióta itt tartózkodik, sok minden történt vele. Járja a várost és mesél. Arról, amit lát, hall és az ezek által kiváltott érzéseiről. Mint kiderült, imádja a Comte által megalapozott társadalmi fizikát, ami persze később szociológiaként vált ismertté. Minden az utcán, emberek között töltött idő számára kincs. Nagy részletességgel és érzékenységgel szemléli embertársai viselkedését, interakcióit, melyek olykor ugyanakkora mértékben öltenek szomorú, mint vicces formát. A meséi arra sarkalltak, hogy ezeket folyamatosan papírra vessem. Saját magam kielégítése végett, hiszen imádok írni, de Nyikoláj jelenlétének is értelmet kívánok adni. Nem akarom, hogy meglátásai és aktív kutatói munkája bizonyíték híján eltűnjön.
Ő így és ezért került ide. Szórakoztat és olykor minden gyengédséget mellőzve felfedi a valóságot. Az, hogy ezeket megírom, már csak az én nyughatatlan lelkem folyamatos évődésének bizonyítéka…
 

Az illusztrációért (Kassák Lajos grafit, rajzpapír A3) Patai Gábor festőművésznek mondunk köszönetet.

-den-
 

A bejegyzés trackback címe:

https://tizenhetmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr992843435

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása