Tizenheten kezdtük, egyetlen céllal: hogy az írás szenvedélyén átszűrve, színekre bontsuk a világot. Mára kinőttük a számot, de a prím oszthatatlanságában a mai napig osztozunk.

áthallás


StrippedScience
(Poór Viktor Soma képregényblogja)

A zongorista

2011.12.06. 11:17 tizenhét


A nappaliban ült anya és lánya.
- Hát jó – mondta Rózsi mama – Elmegyek és megcsináltatom a fogamat, de csak azért, mert utálom, ha hetekig piszkálsz valamivel.
- Na de anyu, kis híja, hogy nem marad az almában, amikor beleharapsz. Egy gyenge szellő kifújja a szádból.
Az idős asszony durcásan ült a kanapén. „No hiszen, menjetek ti a fenébe!”, gondolta magában. Szétdurrant a méregtől. Hol a lánya, Teréz piszkálta egyfolytában a bankkártya megjegyezhetetlen PIN-kódja miatt, hol az unokája nevetett rajta, amiért nincs fent facebookon. Aztán ez a rossz fog. Most pedig a sütit rontotta el.
- A franc! Szar, szar, szar! – mondta a térdére csapkodva minden egyes „szar” után.
- Mi szar, anyu?
- A süti szar, egy nagy szar!
- Szerintem finom. Ok, nem olyan, mint a képen, de finom. Nyugtasson ez a gondolat!

Rózsi mama annyira igyekezett, hogy unokája születésnapjára annak kedvenc kakaós sütijét, eredeti formájában tudja prezentálni és erre tessék! Egy kicsit elmélázott a hóesést bámulva. „Mi lett volna, ha…” gondolatok cikáztak ide-oda a fejében. Számot vetett. Kicsit megorrolt az angyalokra is.
 


- Tudod, lehettem volna híres zongorista is. – mondta a távolba meredő tekintettel.
- Tessék? – kérdezte meglepetten a lánya, Teréz, aki most épp az egyik asztalra helyezett narancsléből töltött a poharába.
- Gyerekkoromban 7 évig zongoráztam, szerettem is, de a szolfézs… Jaj, az a hülye szolfézs! Frusztrált, féltem bejárni rá. Áh, nem is féltem, inkább mindig valami szorongás fogott el, ha tudtam, hogy aznap oda kell mennem. Pedig szerettem zongorázni.
- Nem is meséltél erről soha.
- Úgy gondoltam, nem érdekel. Megvoltunk enélkül is, nem?! Hetvenkét éves vagyok és megannyi közös születésnap, karácsony, vasárnapi ebéd telt kellemesen így, de várjunk csak! Lehettem volna néptáncos is…

Csönd lett. A gyerek még lent játszott valahol a barátaival. Továbbra is ketten ültek a szobában, anya és lánya. Kint fújt a szél, havat hordott az ablakpárkányra. A korán érkező téli sötétség lassan a környékre telepedett, a közvilágítás is égett már és ekkor hirtelen hangos trappolás hallatszott az előszobából. Egy hóval borított, piros arcú gyerek állt meg a nappali küszöbén. A csizmáján latyakká olvadt hó a szoba parkettájára csöppent.

- Szia Mama! – kiabálta oda vidáman az idős asszonynak.
- Szervusz Matyikám! Menj és töröld meg a lábad, mert anyád elveri a feneked! – érkezett a válasz.
- Hagyjad rá, mama! Születésnapja van. Ilyenkor nem tud felbosszantani. Majd holnap elverem – mondta nevetve.
 A fiú arcán kacér mosoly csillant, majd eltűnt.

- Szóval néptáncot mondtál. Miről nem tudok még, anyu?
- Mindnyájunknak vannak titkai, lányom. A korral jár, hogy az ember leltárba vesz ezt-azt. Én egy méteráru boltban öregedtem meg, volt néhány autóm és amíg a papa élt, a Balatonra is sokszor lejártunk. Nem foglalkoztattak ezek a dolgok. Most pedig itt ülök, rossz foggal, elszúrt sütivel és az unokám az egyetlen örömöm. Ettől függetlenül jó belegondolni, hogy lehettem volna zongorista is.

 

Telt-múlt az idő és lassan a gyerekre is száraz ruha került. Este 7  óra lehetett már, és a kis család a nappaliban ülve, a mama kakaós sütijét majszolva beszélgetett. Elhangoztak történetek régi születésnapokról, Matyi unoka előtti időkről, aztán Rózsi mamán úrrá lett a fáradtság. Még javában folyt a társalgás, Matyi mesélt az elvarázsolt hóemberekről, a hógolyózásról, a szánkó felborulásáról. Rózsi mama feje mindeközben oldalra billent és már szuszogott is. Elaludt a kanapén ülve. Talán álmodott is. Álmában pedig zongorista volt, vagy valami egészen más.

 

- deniblu -

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tizenhetmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr783428325

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása