Kántor Petrának karácsonyra
Ez most egy tétova óda, amolyan Dani módra, és ha tetszik, ne is legyél rest, valld be, Dani orcádra most mosolyt fest. Ajándékozunk, és ha ajándék kell, hát írok, írnom kell, mert mint az írók, én is szövök történetet, neked, nektek, akárkinek. Minek mondjak hát szebbet, jobbat, kérdésre választ majd ad a holnap. Várd ki a végét, hisz együtt megyünk az úton, ki előbb, ki utóbb tűnik el az útból. Arcok, nevek tűnnek fel a múltból vagy tűnnek el a jelenből végleg, kérlek, értsd meg, és ha érted, éld meg! Ha volna kérdés, mondanám, feltévén a feltehetőt, ami, ha befed fejtetőt, lesz kalap, mint védőernyő, szemedbe szökkenő könnycsepp, büszke hajó, ha jő. Nem ismerlek, csak sejtelek, és mint a Pusztán a reggelek, olykor vagy nekem kedves, ám hideg, rideg, minek?! Neked keresve szavakat, írom e sorokat, ajándékozni mit lehet s mit nem, ha megáll a száj, a szem és néz, mint nézne máskor is, és ha volt idő, hogy bántott is, mit mondtam, mit tettem ellened, melletted, veled, hidd el, ez eltemet engemet. Fogadd a verset, mint kinyújtott jobbomat, ha szól az ünnepi dal és közben minden gyermek bólogat, és nem, nem számol lófogat. Bíznék, mert bízni jó, és mert minden kimondott szó, úgy tűnik fel versem is, ha úgy döntesz, kellek is, tudd, az órák, napok bizony telnek is, mennek is. Légy magadnak biztos pont, tó mélyén egy piszkos ponty, mely csak néha jön fel a színre megmutatva magát végre, és égre bámulva, ámulva nézi, hogy a Mindenség egyszer majd felemészti. De magát nem adná semmiért, sem pénzért, sem kézért, mert büszke, és az ember ha büszke, szemében ott a tüske, de magadéban a gerendát lásd meg, és egy öleléssel a Jézuskát ne várd meg! És ha kútból vizet húzol, szomjad oltsd, csomót bonts, legyen minden sima, nyitott, ütött-kopott, szívnek kedves, amolyan szépen csengő és átvitt értelmű szózat, mely most a kutyából hangosan ugat, és ezen mulat a nép, mint ép kép a falon, melyet az idő vasfoga még fiatalon elrág. Kutyául nem érzem magam, ám vagyok hű, mint a legjobb eb. Ebbe gondolj bele, és még ha akadna kérdés, lehet az sértés, tedd fel, és ne habozz, majd habzik a patak, ha átível egy aranyhalat, és ételed lesz egy falat tétova óda, amolyan Dani módra.
-den-
RSS