Langyos, pitába töltött nyesedék most a szív,
de csípőset nem kérsz rá, nem bírnád.
Harapsz, harsog a rost. Káposzták tele pátosszal.
Hagymát zeng minden szavad, megtöltik a teret.
Gyrosod vagyok csupán, amit részegen, jó pár sör
és rövid után, alig megrágva nyelsz le, szaftot
hagyva a morzsás asztalon. Ülünk, rágsz, várok.
Meghívtalak, de minek? Talán csak ez a néhány,
együtt töltött óra, ami részeg tévelygésbe torkolt,
volt nekünk megírva. Első randi? Olyasmi.
Egyikünk éhes marad.
RSS