Tizenhét

Deklasszált osztálymulatságnak tűnhet
veled fröccsöt kortyolgatni, de élvezem.
Idén tervezik a csatornázást az utcában,
addig is a pottyantós lesz illemünk vesztőhelye.
Egy szál szalonna két szalonnal borítva arcba,
utolsó kenet a kenyéren. A tenyérre csöppenő,
buzgó zsírstatiszták merész bukfenceket hánynak.
Kelekótya álmok egy szocreál nyaraló kopott
teraszán. Hallod? Ez a dal, a mi dalunk:
„Számörtájm, ic öbáut tu gó tu dö bícs,
pá pá pá.” Egyél még, hát van elég!
Szemlátomást jobb a kedved.

Egy perc slam

-den-

Mély, nyugtató álmomból a hideg, csípős szél ébresztett, és a ragyogás, ami beszűrődött az ablakomon. Igazi májusi éjjel volt, a hajnalok még hűvösek, a levegő tiszta, virágillattal teli. Megborzongtam, és éreztem, hogy libabőrös leszek a fejem búbjától a lábujjamig. Félálomban sétáltam oda a nyitott ablakhoz, kihajoltam, és mélyet szippantottam a levegőből. Éjfekete sötétség helyett a vakító fehérség fogadott. A szememet sütötte a Hold, odaszegezett a látvány, az álmosság kezdett eltűnni. Érzékeim erősödtek, az éjszaka csendjét semmi nem zavarta, csak a szél fújta a közeli fákat, és süvített befele az ablakomon. A hideg levegő az arcomba csapódott, és egész testemben megrázkódtam. Aztán valami megváltozott. A fejemet félrefordítottam, anélkül, hogy megfordultam volna, de semmit nem láttam, csak a sötétségbe burkolózott szobát, és a feketeségben villódzó, hatalmas Hold képét, mikor pislantottam. A sötétség ismét rám telepedett, húzott vissza engem az álomvilágba. Éles karmok cirógatását éreztem a nyakamon, és erős karok fogták körül derekamat. Hűvös bőrömön meleg vérem cseppjei szaladtak lefelé, hogy halk puffanással a padlóra kerüljenek. Egy pillanatra még kinyílt a szemem, és az ablaküveg tükrében egy világító szempár nézett vissza rám. Ahogy a karmok mélyebb szövetek felé hatoltak, és a fájdalom egyre nőtt vékony nyakam oldalán, a kellemes érzés előbb kényelmetlen, majd kifejezetten erős, végül elviselhetetlen lett. Kezemmel védeni akartam magam, de mire a nyakamat elértem volna, vakító fényesség támadt, és ez egy pillanatra összezavart. Reggel lett, és egy csapásra véget ért az éjszakai homály, csak az emléke maradt meg bennem. Zaklatottan, fáradtan ébredtem. Minden tiszta, világos, bántóan fehér volt a szobában. Enyhe szellő lebbentette meg a függönyöket, és egyszerre nagyon távolinak tűnt az éjjel. A kezemre néztem és ujjbegyeimmel a nyakam mindkét oldalát végigsimítottam, karmolás után kutatva. Teljesen ép volt a bőröm.  Csak rémálom volt. Gyorsan kiugrottam az ágyból, kinyújtóztam, és indultam felöltözni. A ruhásszekrény az ablak mellett állt, és ahogy közeledtem hozzá, egy foltot vettem észre a padlón, közvetlenül az ablak előtt. A sötétbarna színű fapadlón alig láthatóan egy pici piros pötty volt. A vérem.

-tori-

Raszkolnyikovi precizitással tervezte meg az első találkozást.
Izgult, akár egy kamasz. Tetszett neki a lány.
Eltervezett a csókon kívül mást is, vagy ezerszer.
A fantázia bizony remek ajzószer.
Piknikezni akartak, pokrócra dobált, csodás falatokat válogatva.
A fiú kilibbent a térre. Meleg volt és a gyöngyházfény
lassan a homlokára ült. Hónaljában hajba kapott
megannyi csepp, a háton csiklandozva haladtak lefelé.
Odalett a frissesség. Aggódott, nehogy ez szegje a lány kedvét.
Bele is halt volna, annyi szent. Újra zuhanyt venni felesleges volt.
Árnyékba szegődött. Ketten maradtak, ő meg a türelem.
Percet nyelt az óra tikk-takk metronómja. Görcsben állt az idő.
Így várt ott, a kertvárosi fák alatt. Morzsás zacskót pörgetett a szél
és közben végignézte, ahogy az óra napot szült. Nem jött a lány,
de közben száz busz ment és a fiú érezte, kár ez betonkoptatás.
Fény villant az oszlopon, tartotta az esttetőt.
Szerelmére szemfedőt a lány húzott, bizony.

Egy perc slam

-den-

Kicsi, betonkoptató álmaimat, gyakran az eső mossa,
vagy a tűző Nap űzi őket szélre, árnyékban pihenni meg.
Mi rázza hát fel újra meg újra el-ellankadó türelmemet?

Hit Magamban?
Hit az Emberben?
Hit a Jövőben?

Mi rejti az igazság keserű, oldhatatlan esszenciáját?
Apám bányában megkopott porca?
Anyám nemet mondani képtelen ajka?

Szögesdrót szegélyezi amúgy is törékeny egzisztenciámat,
de nem holmi Törvény az, mi Lágerek fogságába taszít.
Emberek azok. Irigyek, menekülők, lusták.

Szavaik mossák testemet.
Bőröm néha felsikít.
Végül mindig a szappan szeppen,
mert elhaló habbá avanzsál a lúg.
Erőm teljében mindent lemos a víz.
A tiszta, életet adó.

Komment: Csupa olyan gondolat van ebben a versben, amik évek óta nyomasztanak. Mostanra jelentősen csökkent bennem az aggodalom és a bizonytalanság, de nem hiszem, hogy ezek valaha is végérvényesen távoznak majd. Mostanában sokat olvasok Radnótit. A Hetedik Ecloga című költemény egy a sok közül, ami nagy hatással volt rám. Ezt idézik a szögesdrót és a Láger szavak.

Az Egy perc slam-nek készítettem egy Facebook oldalt.

-den-

Piperkőc téblábolás uralkodott a flaszteren.
Két buszmegálló között, dudától megriadt
bicepszek szaporázták léptüket.
Elszúrt belépő, pedig előre eltervezte.

Tíz méterre zebra.

"Faszom, aki ennyit megy feleslegesen."
Vajon a büszkeség, vagy az a néhány ferdeszájú,
alapozó alá izzadt retek keltette érdeklődés
tette ennyire sietőssé a lépteket?

Fene tudja.

-den-

Az izzasztó hőségben buszozni, majd mezítláb táncolni, Balaton-parton henyélni, világosban hazamenni, éjszakai szerelmek, nappali pihegés, olcsó borok íze, szoknyák libbenése, csókot lopni vagy csak rázni a zenére.

Nekem mindig is ilyen volt a veszprémi Utcazene Fesztivál. Talán már az ötödik alkalommal igyekszem a városba újabb fantasztikus élményekért. A legjobb ebben a fesztiválban nem az, hogy ingyen van, komolyan! Hanem az, hogy bárhova mész, ezer éve nem látott ismerősökkel fogsz találkozni. Ha nem hiszel nekem, próbáld ki Te is, és tarts velem július 4-től 7-ig Veszprémben. Nem nagy a belváros, de a legszebb részein állnak majd a színpadok, tíz perc alatt bárhova odaérsz. Egy nagy hömpölygés az egész város, számos helyen vannak színpadok, hol kisebbek, hol nagyobbak, szűk mellékutcák, apró udvarok, labirintus. Egy tizenöt napos előrejelzés szerint a hőség garantált, bár csak (!) 30 °C-t írtak, amihez lehet, mi már akklimatizálódtunk is az elmúlt hetekben. Kellemes levezetése lehet ez a zenei ínyencség akár a Pannónia Fesztiválnak vagy a Fishing On Orfűnek, de felvezetése is a közelgő hegyaljai őrületnek.

A fesztivál hangsúlyos eleme, amit neve is tükröz, hogy számos amatőr (?) zenészt hallgathatunk meg, akik versenyeznek a szakmai zsűri és a közönség jóindulatáért. Ők a délután folyamán léphetnek fel megadott helyszíneken, de ezt követően a rajongók máshol is elcsíphetik őket, újra táncra perdülve. A legjobb utcazenész 500 000 forintot nyer el.

Este pedig a színpadokon a magyar alternatív élet krémje lép fel, idén újrahangszerelt, mondhatni unplugged dalokkal. „Veszprémre hangolva!" Hogy kik is lesznek ott? Kiscsillag Akusztik, PASO Folk Special, Szabó Balázs Bandája, Kistehén Melankó, Bohemian Betyars, Európa Kiadó, Bérczesi Robi, Supernem Akusztik, Irie Maffia Akusztikusok, Punnany Massif Orchestra, Subscribe Áthangolva, Magashegyi Underground Szimfonikus Remix, Magna Cum Laude Unplugged, Fábián Juli & Zoohacker Orchestre feat. Sárik Péter, Kerekes Band, Alvin és a Mókusok Unplugged, 30Y Szentimentálé, Pál Utcai Fiúk Akusztik, Intim Torna Illegál, Hősök, Ladánybene 27, Péterfy Bori & Love Band. Részletes programot a fesztivál honlapján olvashattok.

A tikkasztó délelőttökön nyakatokba vehetitek a várost, megnézhetitek a várat, van állatkert és cirka 25 percre a Balaton. A legideálisabb hely a nyári melegben.

Egy hét múlva találkozunk! Kellemes nyarat Nektek!