Tizenheten kezdtük, egyetlen céllal: hogy az írás szenvedélyén átszűrve, színekre bontsuk a világot. Mára kinőttük a számot, de a prím oszthatatlanságában a mai napig osztozunk.

áthallás


StrippedScience
(Poór Viktor Soma képregényblogja)

Dalokat ajánlok 1.

2011.08.11. 09:17 tizenhét

Pearl Jam – Do the evolution

Pearl Jam. Meghatározó és nyomot hagyó zenekar. A Nirvana, az REM, a Soundgarden, Alice in Chains, mind a grunge stílus kiemelkedő együttesei. Ám bárhogy csűröm-csavarom, nekem a Pearl Jam az abszolút favorit. Eddie Vedder hangja, a dalok szövegei, a „mocskos” grunge-os riffek és a számok elképesztő lendülete, vagy épp mélyről induló líraisága, ami aztán mindig libabőrös csúcsokba tör, teljesen egyediek.

„Do the evolution”. Hogyan is csináltuk mi eddig azt, amit evolúciónak hívunk? Lényegében erről szól a szám. Tételesen felsorakoztat hibákat, melyek némileg elfogultan Amerikára utalnak, ám a szám mondanivalója örök érvényű és a Föld több népére megfeleltethető. Lerágott csont, mondhatnánk. Azonban ezen a fránya csonton újra és újra visszanő a hús. Önpusztító, magát felemésztő emberiség, aki pont a fejlődés útján teszi tönkre saját magát. Paradoxon, de igaz. Eszembe jut Kurt Vonnegut könyve, a Galapagos. Abban a történetben pont az ember fókaszerű lénnyé történő visszafejlődése hozza el a tökéletes boldogságot. Nem butaság az, amit természetes szelekciónak hívunk. Tisztában vagyunk vele, hogy napról napra és egyre inkább képessé válunk túljárni a természet eszén. Ezt csináljuk, amióta élünk. Folyókat duzzasztunk, betegségek ellenszerét találjuk meg, hegyeket, erdőket teszünk a földdel egyenlővé, ha épp az utunkban állnak. Túlnépesedés, készleteink felélése, más fajok elpusztítása, melyekhez ténylegesen hozzájárulunk. Kontroll nélkül, felelőtlenül. Nincs arany középút, nincs megalkuvás, se áldozatkészség, leginkább türelem. Saját eszünk a vesztünkbe vezet minket, holott az ember legalapvetőbb törekvése a túlélés.

A nagy zenekarok vesszőparipájának tűnhet, hogy állandó jelleggel dalokat írnak a legnagyobb problémákról, de szerintem ez így a helyes. Miért? A státusz, a presztízs, ezek a kulcsszavak. Az emberek gondolkodóba esnek, ha az általuk nagyra tartott sztárok kiállnak valami mellett. Nem az a kérdés, van-e értelme ezeknek a daloknak, hanem az, hogy kötelessége-e egy zenekarnak legalább egy ilyen dalt írnia. A válasz igen.

 

Woo..
I'm ahead, I'm a man
I'm the first mammal to have hands, yeah
I'm at peace with my lust
I can kill 'cause in God I trust, yeah
It's evolution, baby

I'm a beast, I'm the man
I'm the stocks on the day of the crash yeah,
On the loose, I'm a truck,
All the rolling hills, I'll flatten 'em out, yeah
It's herd behavior, uh huh
It's evolution, baby

Admire me, admire my home
Admire my son, he's my clone
Yeah, yeah, yeah, yeah
This land is mine, this land is free
I'll do what I want irresponsibly
It's evolution, baby

I'm a thief, I'm a liar
There's my church, I sing in the choir:
(hallelujah, hallelujah)

Admire me, admire my home
Admire my son, admire my clones
'Cause we know, appetite for a nightly feast
Those ignorant Indians got nothin' on me
Nothin', why?
Because... it's evolution, baby!

I am ahead, I am advanced
I am the first mammal to make plans, yeah
I crawled the earth, but now I'm higher
2010, watch it go to fire
It's evolution, baby
It's evolution, baby
Let's do the evolution
Come on, come on, come on

-den-

A bejegyzés trackback címe:

https://tizenhetmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr13129688

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása