Legszívesebben csaponganék: tizenöt oldalról megközelítve az örömöt. De vélhetőleg ez szétzilálná a szövegkörnyezetet, és már az elején nem menne olajozottan a dolog, megkímélem magunkat (az Olvasót s magam) ettől a kujtorgástól!
Szerencsére mind bátrabb ízekkel találkozhatunk itt is, ott is a világban. Legutóbb, még nyár elején faltam be egy bélszínes szendót az Addoban, s ahogy a vége felé közeledtem az uzsonnának, a kenyérvéggel játékosan feltunkoltam azt az olajcsíkot, amit szakácsom csurgatott a tányéromra. Gondoltam szűz olíva, szeretem az ízét, egy cseppet sem hagyok belőle. Aztán majdnem felkiáltottam: olyan zamatos, friss bazsalikom bomlott szét a számban, amit talán csak egy friss bazsalikomlevél kapcsán érez az ember. Nyomban tudakoltam is, hogy honnan került elő a tétel, és azt a választ kaptam, amit előre sejtettem: helyben készítették. Jó hely az Addo, a Kossuth téren, tessék elmenni oda! Szóval itt kezdődött a történet, a bazsalikomos olaj beköltözött a fejembe, akár egy Alien film alapjait is képezhette volna a status present.
Egy másik oldala a dolognak, hogy van nekem egy fantasztikus szakácskönyvem, ha az összes többit vinnék, és csupán ez maradhatna, akkor sem esnék nagyon pánikba, talán egy-kettőért alkudoznék még. Abban is találtam egy fűszerolaj receptet, nagyobb mennyiség, amely hetekig eláll a hűtőben – jó lesz, gondoltam!
Az idén – s máris itt egy újabb oldal –, egy hirtelen ötlettől vezérelve zöldfűszereket ültettem balkonládákba. Kíváncsiságból, mondjuk, mert sok bizodalmam nem volt a városi fűszerkertben. Aztán kaptam egy hatalmas zöldfűszeres fricskát: virulnak a drágák, talán csak a kakukkfű nem teljesít jól, persze lehet, hogy azért, mert a menta túlnőtte; jövőre kiderül, mert szétültetem őket tavasszal, mint két rosszcsont kisiskolást!
Amikor GasztroMacsókká váltunk, agyaltam, hogy a húst mivel pörgethetném fel, logikusan kínálkozott a bazsalikomos olaj lehetősége. Mondtam is Deniblunak, hogy első lépésben legyártunk 2 dl bazsalikomos olajat, amihez a szoftvert az említett szakácskönyv, a hardvert pedig a hatalmasra nőtt bazsalikombokrom biztosította volna. Csakhogy, a könyvemet a munkahelyemen felejtettem, ahol egy Kollegina gyűjtött belőle instrukciókat. Már-már kerestem is az internetes leírásokat, amikor jött a megvilágosodás… Kaptam még hónapokkal korábban ajándékba egy Jamie Oliver-féle flavour shakert; milyen szép ez így leírva. Beismerem, eleddig kihasználatlanul, ámde türelemmel várakozott az adott pillanatra e gasztronómiai ólomkatona.
Vannak-e véletlenek? Nincsenek. Minden gasztronómiai fordulat a világban véletlen és törvényszerű beteljesedés. De most nem filozofálok tovább! Egy pillanat alatt megoldódott a panama, és 3 perc múlva volt is fűszerolajunk. Jogos Olvasónk kérdése, hogy is van ez?
Hozzávalók:
- Egy marék friss bazsalikomlevél
- 1 duci gerezd fokhagyma
- 1 szem szárított madárszem/madárcsőr chili paprika
- 0,5 dl extra szűz olívaolaj
Elkészítés:
A leveleket letépkedem a szárról, összevágás nélkül a shakerbe teszem, hozzáadom a megroppantott fokhagymagerezdet (a késpenge lapjával történő összenyomás), a chili szemet, az olajat és ha van kuktám, odaadom neki, hogy néhány perc alatt rázza össze, ha netán megy az MR2, akkor lehet ütemre is. Karizom erősítőnek sem utolsó. Aztán, amikor már a shakerben lévő kerámiagolyó kellően összetörte a hozzávalókat, mehet is a hűtőszekrénybe, amire elérkezik a tálalás pillanata, kiválóan összeállnak az ízek. Ezért is kezdjük mindig ennek az elkészítésével főzésünket!
Azonban, mivel ez nem egy flavour shaker promó, tökéletes az is, ha egy egyszerű mozsárban összetörjük a hozzávalókat és pihentetjük egy pohárban olajunkat.
A bazsalikomos olaj fantasztikus lett: tele zamattal, a hozzávalók szikrázó íz-orgiájával. Éppen csak annyira csípős, hogy az pont jó, de aki persze nem szereti a csípős ízeket, az ki is hagyhatja; természetesen nem ajánlom! Ami pedig esetleg megmarad belőle, eltartható néhány hétig a hűtőszekrényben, és pl. egy petrezselymes burgonyával is csodát tesz…
Szóval így indult, a véletlenek a GasztroMacsók mellé álltak és lett olaj, vadonatúj tapasztalás, amely kapcsán azóta egy pillanatra sem felejtem el, hogy micsoda fantasztikus zamat-shaker lapul a szekrényben, ezúton is, ismételten is köszönet érte!
Említettem már, hogy vj főzőtiszti váll-lapjai tiszteletet parancsolnak. Szerettem és szeretek főzni, de gasztromacsóságomat megelőzően sok konyhai fortélyt nem ismertem még. Bevallom őszintén, bár heves nyelvcsapásoknak tűnhet, hogy vj egyfajta konyhai Vergiliusként ragadta magához a kísérő szerepet, hogy ne hagyjon elveszni a sok információ közepette. Tanulok tőle, nem is keveset. A fűszeres olajjal is így volt ez. Szeretünk, Jamie! Flavour Shaker rulez. Ám vj itt is meglepetéseket okozott, mikor előkapta a keljfeljancsihoz hasonlatos eszközt. Igazából mindenre hasonlít, tekerős légfrissítőre is. Kerámiagolyó van benne. Ez most fura lesz, de annyira guszta. Ahogy vj elmagyarázta a metódust, amivel a kis golyó a „keljfeljancsin” belül dolgozik, magam előtt láttam a fűszerek és az olaj heves egymásba forrását. Ez a kis golyó zúz. Zúzza az ízeket, bele az olajba, kegyetlenül. A csodák száma nőtt. Bazsalikomért az erkélyen lapuló kertecskébe osontunk. Frissen, zsengén. Amúgy is magas a pestoszteron szintem. Áj láv jú bazsalikom! A keljfeljancsiba ment minden, mi jó, aztán kijött az egy nagy jóság. Csak hogy egy korábbi írásomból magamat idézzem. Olyan volt ez az olaj a húson, mint tortán a hab, vagy a meleg almás pitén a vaníliafagyi. Egyszerűen eltekerte a fejem, és Jamie is elfoglalt még egy szobát, a már amúgy is túlzsúfolt szívemben...
A sztorit, a recepteket pedig, kedves Olvasó, holnap innen folytatjuk…
Ugye találkozunk?
RSS