Ezt az idézetet még gimnáziumban, 2003 karácsonyára kaptam/tuk volt osztályfőnökömtől, Odrobina Zoltán tanár úrtól. Ezúton üzenném neki, hogy még abban az évben kikerült a hűtő ajtajára. Napjában egyszer elolvasom. Nem túlzás, így van. Nincs benne tudatosság vagy fanatikus ragaszkodás, egyszerűen csak mindennap elolvasom, mert így hozza a sors, és mert jó érzéssel tölt el. A papír már megsárgult, kissé kiszívta a nap, de 8 éve a helye változatlan és az is marad. Ezt a bejegyzést épp ezért neki ajánlanám, kifejezve a hálámat, mert bár soha nem mondtam neki, szerepe és tevékenysége fontos volt a sorsom és személyiségem alakulását illetően.
Köszönöm, Zoli bácsi!
„Békét, csendet, mely elűz vihart,
szent erőt, mely próba közt kitart,
érző szívet, mely enyhít nyomort,
s mély alázattal porig hajolt,
örömöt, mely nap sugaraként
tud gondfelhők között is szórni fényt,
bátorságot, mely meg nem remeg,
s kész odaadni kincset, életet,
szívet, mely a bűnöst szereti,
gyengeségét, vétkét elfedi,
és hitet, mely mint a sasmadár,
fölfelé tart, és az égbe száll,
melynek nincs nehéz, nincs „nem lehet”…
Ezt kívánom! S kell-e több neked?”
- den -
RSS