Tizenheten kezdtük, egyetlen céllal: hogy az írás szenvedélyén átszűrve, színekre bontsuk a világot. Mára kinőttük a számot, de a prím oszthatatlanságában a mai napig osztozunk.

áthallás


StrippedScience
(Poór Viktor Soma képregényblogja)

Más csillag alatt...

2012.05.14. 11:17 tizenhét

 

H. Á. barátunk emlékére…

„… legyetek kedvesek, és ne hagyjátok, hogy tovább szomorkodjam: írjátok meg nekem, hogy visszajött.”

Május 14. volt. Késő este. Fájdalomtól elgyötört szívvel, torkában és mellkasában markoló, fojtogató keserűséggel haladt a klinika kihalt folyosóján. Ezt a fájdalmat már jól ismerte, hiszen hosszú ideje démonként kínozta, könyörtelenül. Hogy miért, maga sem tudta, de a fájdalom olyan volt, mintha egy ádáz fenevad marcangolná törékeny lelkét, kíméletlenül éles karmaival.
A meg nem talált, viszonzatlan szerelem? A meg nem értettség érzése? A rá nehezedő nyomás, melyet az előtte álló próbatételek súlya jelentett? Vagy ez az egész együtt? Nem tudta már…
Már-már mosolyt csalt az arcára a megkönnyebbülés. Megkönnyebbült, megnyugodott, arca kisimult, mert úgy érezte, megtalálta a kiutat ebből a pokolból.
A lépcsőházhoz ért. Halkan, csendesen – mint amilyen ő maga is volt – felszaladt a legfelső emeletre, ahol a műtőblokk húzódott. Ismerte a járást, a gyógyszerszekrényhez lépett, majd céltudatosan és sebesen nadrágzsebébe csúsztatta, amire szüksége volt. Nem érzett félelmet, már semmitől sem félt… Úgy érezte, megvan a gyógyír, megvan a gyógyszer, ami mindent megold. A megváltás. Sarkon fordult. Megkönnyebbülten hagyta el a műtőblokkot. Sietett vissza. Jobb kezével a zsebében finoman simogatta az ampullákat… „ezek majd messzire repítenek, oda, ahol már nem kell többet félnem, ahol csak béke, nyugalom és boldogság vár. Isten majd megbocsát – merthogy ő irgalmas. Nem igaz? A pap is mindig ezt prédikálta a faluban.” Nem gondolt már semmi másra, csak az utazásra, a nagy utazásra, melyre már régóta készült… Bárhol végződik is az út, bárhová is ér, azon a helyen sem kell majd szégyenkeznie. Ez megnyugtató volt…
Nem számított már, hogy többet tudott kardiológiából, mint évfolyamtársai együttvéve. Az a szép tavaszi este, amikor tapsvihar rázta meg az Egyetem nagy előadótermének falait, miután elsöprő győzelmet aratott az EKG elemző versenyen, az évfolyam legjobbjait utasítva maga mögé – halovány és fakó emlék volt már csupán… „talán igaz sem volt… de ha igaz is volt, mit számít már?”.
Nem számított, hogy többet tudott a számítógépekről, mint a legtöbb hivatásos informatikus. Ha már mindenki elakadt, akkor ő egy huszárvágással megoldott mindent, előkapta valamelyik adathordozóját, feltelepített valamit, majd a gép rendben működött tovább.
Nem számított, hogy már csak a másnapi vizsga választotta el a diplomától, hogy családja már lefoglalta az asztalokat a vendégsereg számára, szülőfalujának messze földön híres csárdájában.
Nem számított már semmi. Megállíthatatlan volt.
„… persze lehet, hogy a pokolra fogok jutni. Oly mindegy. A bibliai pokol sem lehet rosszabb ennél. Már nem kell sokat várnom.”

*

Ezek a gondolatok jártak a fejében, amikor mintha villámcsapás érte volna. A lépcsőfordulóban teljes lendületből nekiszaladt valaki…

- Mit csinál? Nem lát? – kérdezte meglepetten. Egy ápolónő volt az, aki fejvesztve rohant valamerre. Hogy hová, talán maga sem tudta, de úgy tűnt, segítségért szalad.
- Bocsásson meg, nem láttam. Maga biztosan orvos, láttam már fehér köpenyben. – hadarta a fiatal nővérke.
- Nem, nem vagyok orvos, csak medikus. – vetette oda közönyösen.
- Velem kell jönnie! Azonnal! Nagy baj van! A kis Dávid…

 

A nővér nem várt választ, karon ragadta, és együtt rohantak a Gyermekosztály felé.
Dávid 17 hónapos volt, súlyos fejlődési rendellenességgel született, a gégéje nem alakult ki megfelelően, ezért csak a légcsövébe vezetett kis tubuson keresztül tudott levegőt venni. A korrekciós műtétre várt. Beszélni nem tudott.
Amikor beléptek a hármas számú kórterembe, megdöbbentő látvány tárult a szeme elé. Ott feküdt egy aranyhajú, angyalarcú kisfiú, rugdalózva, sötétlila ajkakkal, körülötte három ápoló, akik riadalmukban már nem is tudták pontosan, hogy mit tesznek. Próbálták Dávidot maszkkal lélegeztetni, de hiába. Szívverése egyre gyengült, életfunkciói a kritikus határt súrolták. Tudta, hogy ha nem tesz azonnal valamit, akkor legfeljebb egy percen belül ennek a csöppnyi kis életnek a fénye végleg kialszik.
Megrázta a látvány… „nem halhat meg, nem! Hiszen neki még át kell kelnie az Óperenciás tengeren, meg kell küzdenie a hétfejű sárkánnyal”.
Hirtelen minden tudása, amelyet tudományos diákkörösként az intenzív osztályon tevékenykedve magába szívott, mintegy felkiáltott, felordított benne, hogy használják… Nem tudta hogyan, de szinte ösztönösen azt tette, amit tennie kellett.
Nyomban ott termett a betegágynál, és látta, hogy a csövecske, melyen keresztül Dávid levegőt kapott, kicsúszott és a nyílásból vér folydogált.

- Hívják azonnal az intenzívet! – kiáltott fel. – Van itt valamilyen szívó katéter?
- Igen-igen, itt van. Ezzel szoktuk tisztítani Dávid kanüljét.

Azonnal kikapta a nővér kezéből a vékony csövet, és átvezette a kicsúszott eszközön. A szívó végét pedig megpróbálta a kisfiú nyakán lévő, vértől szivárgó nyílásba vezetni. Második próbálkozásra, csavaró mozdulatokkal sikerült a vékony katétert a légcsőbe juttatni, majd ezen, mint egyfajta vezetőn, visszabújtatta a kicsúszott kanült Dávid torkába, akinek a pulzusa ekkor már alig volt észlelhető.
Ekkorra már odaért az ügyeletes aneszteziológus adjunktus is, egy intenzíves szakápoló kíséretében. Az idősebb doktor szinte automatikusan nyújtotta a fiatal kollégának a ballont, melyet már csatlakoztattak az oxigénpalackhoz. Szó nélkül a megfelelően visszahelyezett csövecske végéhez illesztette, és a ballonnal finoman elkezdte lélegeztetni a kisfiút, akiben ekkor már csak az élet utolsó pislákoló reménysugara volt meg, mint amilyen a gyertya lángja, mielőtt csonkig égve végleg kialszik.
Nagyjából fél perc múlva a pulzus emelkedni kezdett, az életfunkciók is reménykeltően, határozottan haladtak a normál tartomány felé… Dávid arca kipirult. Egyre nyugodtabban, már saját erejéből szívta az éltető oxigént.
Kinyitotta kis szemét és körülnézett a szobában. Már nem volt szükség lélegeztetésre. Elkezdett rugdalózni ágyában, és megpróbált felülni. Az egyik nővér felültette, és megtartotta.
A kisfiú egyfolytában csak megmentőjét figyelte, próbálta felvenni vele a szemkontaktust, mígnem tekintetük találkozott. Az ember általában megérzi, ha egy tekintet reá szegeződik… Dávid le sem vette a szemét a fiatal orvospalántáról, aki addigra már észlelte a kék, csillogó szempárt. Megdöbbentette és mélyen megrázta a látvány… a kisfiú arcán széles mosoly, olyan, amilyet csak a legboldogabb kisdedek arcán látni. Közel egy percen át csak egymást nézték, a körülöttük állók pedig őket. A kórteremben egy pisszenést sem lehetett hallani, néhány pillanatra szinte megállt az idő. Végül az adjunktus úr törte meg a csendet, amikor odalépett hozzá és vállon veregette:

- Jól van! Jól van, fiam! Most menj haza!

Fáradtan és elgyötörten rogyott ágyára, és mély álomba zuhant. Reggel felriadt. Az órájára nézett.
Átöltözött, egy darabig lázasan keresett valamit az ágy felett lévő könyvespolcon, majd elindult, sietve becsapva maga mögött az ajtót.

A Belgyógyászati Klinika vizsgabizottsága már az utolsó hallgató számonkérésével is végzett, amikor valaki váratlanul berontott…
- Elnézést kérek, Professzor Úr! Ma kellett volna szigorlatoznom, de csak most tudtam ideérni… nem tudom, mi történt, bocsássanak meg.
- Nem tudja… Kolléga úr, hát, vártuk magát ma reggel. Ezek szerint mégis orvos akar lenni. Na, jól van. Nem venném a lelkemre, ha most miattam maradna le az államvizsgáról, mert – mint nyilván tudja – nincs több vizsgalehetőség.
- Igen, tudom, és nagyon köszönöm!
- Na, húzzon egy tételt!

Kihúzott egy tételt, amit nagyon jól tudott és elkezdte kidolgozni. A professzor megzavarta:
- Kolléga, látom nagyon lelkesen ír. Biztosan tudja a tételét. Inkább kérdezek, aztán meglátjuk. Rendben?
- Rendben.
- Sürgősségi osztályon dolgozik, és felkeresi egy beteg azzal, hogy már kis megterhelésre fullad. Panaszai 1 hete kezdődtek, azelőtt egészséges volt, csupán torokgyulladáson esett át. Az EKG-n nem összetartozó elvezetésekben emelkedett ST-szakaszok látszanak. Mire gondol?
- Szívizomgyulladásra.
- Kiváló!
– szólt a professzor, majd folytatta.
- Hasonló beteg, legyen mondjuk 73 éves. Ő is fullad már kis terhelésre is. Panaszai tegnap kezdődtek, azelőtt semmi baja. Amikor meghallgatja a tüdejét, semmi kórosat nem hall. Mellkasröntgen negatív. Mire gondol?
- Tüdőembóliára.
- Köszönöm, ez jeles! Találkozunk az államvizsgán. Arról remélem, már nem késik el, fiatalember!
- Nem fogok, Professzor Úr! Nem fogok…
- Ne is tegye! Tudja, egy orvosnak elég csupán 5 percet késnie ahhoz, hogy emberélet múljon rajta. De megfordítva is igaz, elég jó helyen lennie a megfelelő időben és életet menthet. Na, menjen, ne is lássam magát!
– és a nagytekintélyű professzor mosolyra húzta a szája sarkát.

Olyan hirtelen történt minden, hogy fel sem fogta az utóbbi néhány óra eseményeit. Hazament, belenyúlt a tegnap levetett, előszobában ledobott nadrágjának zsebébe, és azt vette észre, hogy az ampullák még mindig ott vannak…
Kivette őket, elindult a szobája felé. Közben arra gondolt, kiteszi őket a könyvespolcra, hogy ezentúl mindig emlékeztessék az előző napra és a kisfiúra, akinek a világ minden boldogságával felért csupán az, hogy levegőt kapott. Úgy érezte, hogy az a kis csöppség ott és akkor megtanított neki valamit, amit soha nem fog elfelejteni.

Mikor belépett a szobába, látta, hogy a könyvespolc legalsó sora leborult, és a könyvek az ágyon hevertek szanaszét. Nyilván akkor történhetett, amikor reggel a nagy sietségben a leckekönyvét kereste. Az egyik könyv, melyet legutóbb olvasott (már az idejére sem emlékezett, hogy mikor) és amely a kedvence volt, amelyet mindig is a legszebbnek tartott, kinyílva hevert a kupac tetején. Éppen az utolsó előtti oldalon. Megakadt a szeme a sorokon:

…S ha netalán arra visz az utatok, kérve kérlek, ne siessetek, időzzetek el egy kicsit ott, pontosan a csillag alatt. Ha akkor egy gyerek lép hozzátok, és nevet, és aranyhaja van, és nem felel, ha kérdezik: nyilván kitaláljátok, ki az. S akkor aztán legyetek kedvesek, és ne hagyjátok, hogy tovább szomorkodjam: írjátok meg nekem, hogy visszajött.”

Felkapta a könyvet, gyengéden becsukta, a szívéhez szorította… majd térdre rogyott és sírni kezdett.

 

 


-Doktor Fell-
 

Stripped Science - Az üzleti modell csődje

2012.05.11. 10:17 tizenhét

 

-soma-

Párhuzam

2012.05.09. 19:40 tizenhét

 

Ott, a hinták rozsdás nyikorgásától
zavartan láttalak meg, amikor kutyád
piszkát szedted fel a földről. Nyár volt,
virágillat, meg valami elképesztően
közhelyes pillanat, mert párhuzamot
vontam a zacskóba zárt kutyaszar
és saját sorsom között, ahogy a
látványodtól dermedten, tátott
szájjal bámultalak. Valahol rántott
húst sütöttek és a prézli olajban
vergődő víziója megint csak magamra
engedett következtetni. Tovább kéne
lépni, gondoltam, mert kezd kínossá
válni ez a fenemód bámulás. Kutyád
lihegett, a nyála csöpögött, és én
megint csak magamat láttam,
rajtad, veled, melletted.

 

-den-
 

Vendégváró – Boeuf Bourguignon

2012.05.08. 11:17 tizenhét

 

Úgy adódott, hogy kemény munkával töltött hetek után végre visszatérhettem szeretett Hazámba, még ha csak rövidebb időre is. Már számoltam a napokat, hiszen annyi minden hívott haza… Csodálatos varázsa van annak, amikor az ember fia hosszú hetek-hónapok után újra a szülőföldre lép. Az utazás izgalma semmihez sem hasonlítható: út a repülőtérig, kellemes zene az autóban, majd amikor az emberi leleményesség eltépi a gravitáció láncait és a gép felfelé tör, fel a magasba… ez bennem mindig – a szó átvitt értelmében is – egyfajta emelkedettségérzést váltott ki, valamilyen meghatottságot. Aztán földet érünk, némi metrózás Budapesten, és már csak néhány órányi InterCity választ el attól, hogy magadhoz ölelhesd azokat, akiket a legjobban szeretsz… Reggel még Skandinávia (ami egyébként Laár András óta „szóba se jöhet...”), délután már szeretteid, barátaid körében ünnepelsz. Leírhatatlan… bűvös kontraszt.


 

Egy szónak is száz a vége, úgy adódott, hogy most én voltam a vendég. Otthon… édes Otthon.
Arra gondoltam, hogy meglepem a Családomat egy új fogással, egy francia különlegességgel, melyet már korábban kipróbáltam.
Krisztián barátommal nemrég éppen a Zrazy-val aratott sikereinkről beszélgettünk, amikor szóba került a pörkölt. Már mindketten fogytában voltunk az otthonról hozott házi törtpaprikának, amely nélkül egy igazi magyar perkelt vagy gulyás elképzelhetetlen. Cimborám erre meglepett: „Én főztem a napokban valamit... Ezt próbáld ki! Most sem fogsz csalódni.
Lelkesen mesélt a remek étekről, elmondta, hogy kissé a pörköltre hajaz, de talán…
Több se kellett, máris a szupermarketban találtam magam, az alapanyagbeszerző körút kellős közepén…
Otthon hasonló érzés…, hogy is lehetne mondani, stílusosan? …talán, ha már Franciaföld ízvilágában kalandozunk: dejá vu… Mit is kell vennünk hát?
 

 

Hozzávalók (4 főre):

80 dkg marhahús (felső comb vagy lapocka)
1 csomag bacon
10-15 db gyöngyhagyma
2 gerezd fokhagyma
2 db sárgarépa
1 fej nagyobb vöröshagyma
20 dkg champion gomba (minél apróbb)
étolaj
vaj
só (kb. 1 teáskanálnyi)
liszt (kb. 1,5 evőkanálnyi)
3 dl minőségi, száraz vörösbor
2,5 dl marhahúsleves vagy marhahúsleves kocka
paradicsompüré (1 evőkanál)
kakukkfű (¼ – ½ teáskanál)
1-2 db babérlevél

Köret (tetszés szerint):

Burgonyapüré
Párolt rízs
Burgonyakrokett

Salátához (ízlés szerint):

Paradicsom
Ecet
Balzsamecet
Cukor/édesítőszer

Petrezselyem

Elkészítése

A marhahúst 2-3 cm-es kockákra vágjuk, a hagymát felaprítjuk, a sárgarépát kb. 1 cm vastagságú korongokra szeleteljük.
A húst serpenyőben kevés olajon megpirítjuk, majd egy nagyobb fazékba öntjük levével együtt.
Szintén olajon, külön megdinszteljük a hagymát és a répát, majd mikor a hagyma már üveges, a serpenyő tartalmát a húshoz adjuk. Sóval és borssal ízesítjük. Egyenletesen meghintjük a liszttel (egy-másfél evőkanál), enyhe melegítés közben gondosan elkeverjük, hogy ne maradjon csomós.


 

Hozzáöntjük a bort és a húslevest (nem szégyen, ha ennek hiányában húsleveskockából készítjük el), a paradicsompürét szintén elkeverjük, végül babérlevéllel és kakukkfűvel fűszerezzük, belepréseljük a fokhagymát, majd fedő alatt kb. 3 óra hosszat főzzük, egyenletes, lassú tűzön… éppen hogy csak gyöngyözzön, rotyogjon.
Az idő alatt, míg alapanyagaink a forróság ölelésében költészetté olvadnak össze, megtisztítjuk a gyöngyhagymákat, előkészítjük a gombát (elég megmosni), felszeleteljük a bacont.
Fontos, hogy a gomba apró méretű legyen és csak a nagyobb fejeket vágjuk félbe.
Amikor már közel járunk a bűvös három óra végéhez, és a hús kellőképpen megpuhult, kezdődhet az utolsó felvonás.
Ismét serpenyőben, vajon megpirítjuk a gyöngyhagymát, óvatosan kevés vizet öntünk hozzá és addig sütjük, amíg meg nem lágyul. Ezután hozzátesszük a bacont és a gombát. Néhány percig, óvatos kevergetés közben sütjük, pirítjuk.
Az eredeti recept szerint a gyöngyhagymát külön készítjük el, és egy másik serpenyőben sül a bacon a gombával.

 


 

Mivel mindkét módszerrel elkészítettem már az ételt, bátran merem ajánlani, hogy a gombát és a bacont a hagymával együtt süssük. A gomba remekül magába szívja a vajat és különlegesebb zamata lesz, mintha pusztán a bacon zsírjában lubickolna.
Végül mindet hozzáadjuk az addigra már omlósra főtt húshoz. Óvatosan elkeverjük, majd még néhány percig hagyjuk főni, hogy az ízek és zamatok egymásra találjanak, összeérjenek.
Eközben elkészítjük a köretet. Burgonyapürével vagy rizzsel tálaljuk. Mivel nehezen tudtam eldönteni, melyik a jobb, tekintettel az ünnepi alkalomra, mindkettőt készítettem. Egy rendkívül elegáns, testes, száraz bordeaux-i vörösbort kínáltam hozzá.


Bon appétit!

 

-doktor fell-
 

Nem lesz klasszikus – de ki bánja?

2012.05.07. 09:17 tizenhét


A címem második feléért, ha mások nem is, a Barca és a Real drukkerei megköveznének. De tény, a két spanyol óriás nem lesz a pályán Münchenben május 19-én. A Chelsea és a Bayern drukkerek persze örülnek, de még a semlegesek közül is néhányan, akik egyetértenek azzal az állítással, hogy a sok Real-Barca miatt veszített az El Clasico a fényéből. Mindkét csapatnál lesznek olyan játékosok, akik kénytelenek lesznek eltiltás miatt kihagyni a döntőt. A fontosabb játékosokat mégis a Chelsea fogja jobban hiányolni.

FC Barcelona – Chelsea FC 2-2


A Chelsea az első londoni csapat lehet, aki megnyerheti a Bajnokok Ligáját. Korábban ők is és az Arsenal is buktak egy-egy döntőt. De a kékek ilyenre jelenleg gondolni sem akarnak. Hosszú idő után sorozatban három mérkőzést veszített el a Barcelona csapata. Ráadásul ebből az utolsó kettőt hazai pályán. Pedig a találkozó elején a katalán sztárcsapatnak állt a zászló. A török játékvezető kiállította az angolok csapatkapitányát, John Terry-t egygólos Barca vezetésnél, amit nem sokkal később egy újabb hazai gól követett. De az este csak utána kezdődött…


A Chelsea csatára, a spanyol Fernando Torres szerint a Barcelona a világ legjobb csapata, de nem mindig a legjobb nyer. Az érkezése óta elég gólszegény Európa- és világbajnok csatárral csak egyet tudok érteni.
Az elmúlt három év aranylabdását (2009, 2010, 2011) Lionel Messit, továbbra is átok sújtja a londoni kékek ellen, vagyis képtelen betalálni a jobbára Petr Cech által védet kapuba. Pedig most nyomós érv szólt a gránátvörös-kékek mellett: a már említett Terry kiállítása miatt az angolok több mint egy félidőt emberhátrányban voltak kénytelenek lejátszani. A kiállítás után Terry bocsánatot kért, hogy cserbenhagyta társait. Véleményem szerint a kiállítás csak erősítette a kékeket. Gondoljunk csak a 2004-es Monaco elleni elődöntőre, ahol a Chelsea került emberelőnybe, mégis kétgólos vereség lett a vége (3-1). Az angolok önbizalmát csak növelte a katalánok legjobbjának második kapufája, amit büntetőből „ért el”.

A három Chelsea játékos közül, csak A. Cole lesz ott a döntőben - legalábbis a pályán


Josep Guardiola együttese a Camp Nou-ban is fölényben játszott. Az Iniesta, Xavi és Messi nevével fémjelzett együttes 73 %-ban birtokolta a labdát. Xavi egymaga több sikeres passzt adott, mint az egész Chelsea. Köszönhető volt a mostani fölény annak is, hogy a Barca három védővel állt fel. Bár gyanítom, négy védővel sem lett volna ez máshogy. Sokan dicsérik Guardiolát mert három védőt küldött fel egy BL elődöntő visszavágóján, viszont véleményem szerint ez a felállás azt jelenti inkább, hogy tartott Di Matteo játékosaitól. Mielőtt megmosolyognátok, megmagyarázom. A felállás szerint, ahogy pályára küldte a csapatát Pep, három állandó védőt biztosított (Puyol, Piqué, Mascherano). Négy védő esetében pedig – ami Abidal betegsége miatt valószínűleg úgy festett volna, hogy Dani Alves, Puyol, Mascherano, Adriano – a két szélső szinte végig a középpályán tartózkodott volna, a két középső védőt magukra hagyva, ami egy Stamford Bridge-en korábban már látott kontra esetében akár bajt is okozhatott volna. Véleményemet (és hangsúlyozom: ez csak az én meglátásom) az is alátámasztja, hogy a sérülés miatt pályát elhagyó Piqué helyére beálló Dani Alvesnek Pep Guardiola folyamatosan magyarázta, mit is kéne tennie. Sérülése következtében Piquét estére korházba szállították megfigyelésre.
A túloldalon a kezdő tizenegy nem okozott meglepetést. Elől ismét az előző meccs gólszerzője Drogba kezdett, de ott volt: Lampard, Ramires, Cech, Ivanovic, Terry (már ameddig ott volt) és Fernando Torres is beállt csereként. Pályára lépését pedig egy gól követte.
A mérkőzés első helyzete a Barca számára adódott. Ez persze nem meglepő, ha a kapura lövési statisztikára pillantunk: 22-7. A katalán kiesés okát itt kereshetjük, ugyanis a kaput eltalált lövések aránya csak 5-3. Arról nem is szólva, hogy amióta Bajnokok Ligájának hívják a legrangosabb európai kupasorozatot (1992), nem volt még példa címvédésre.
A Barcelona már az első 10 percben kapuja elé szegezte az angolokat, ebbe sérült bele, a téli átigazolási időszakban a Bolton csapatától átigazolt Cahill is. Őt Bosingwa váltotta. Egy középső védő a túloldalon is kidőlt, Víctor Valdés ütötte el egy kijövetele alkalmával csapattársát, Piquét. A következő percek is helyzeteket hoztak, persze főleg hazai oldalról. Mire kissé csökkent volna a Barcelona fölénye, Busquets a 35. percben gondolta, kisegíti csatártársait és vezetést szerzett. Nem sokkal ezután a pesszimista Chelsea drukkerek fel is álltak a TV elől, miután a török játékvezető, Cüneyt Cakir kiállította Terryt, amiért beletérdelt Sánchezbe. A kiállítás jogosságát nem vitathatjuk, ráadásul teljesen fölösleges szabálytalanság történt, mivel a labda a közelben sem volt. Az eset következménye pedig egy Iniesta gól lett a 43. percben, amivel már a címvédő állt továbbjutásra. A félidő végén ismét jött egy Chelsea kontra, ahol újfent Frank Lampard passzolt a kilépő Ramires lábára, de a fürge brazil most nem kereste Drogbát. Egy pazar csellel átemelte a labdát Valdés fölött, ezzel a Chelsea a legutóbbi 13 BL-meccsén betalált. És ami ennél is fontosabb, a 2-1-re módosuló eredmény a 45+2 percben, melynek okán újra Di Matteo legényei lehettek boldogabbak.
A második félidőben is a Barca volt az erősebb. A játékrész elején Drogba, aki már alig bírta idegekkel, a 48. percben buktatta Fábregast. Viszont a tizenegyest az argentin Messi a felső lécre lőtte. Az elkövetkezendő 40 perc is jobbára a katalán támadógépezetről szólt – mindhiába. Ha az angol védők nem, akkor Cech kapus volt mindig jó helyen. A félidő hajrájában még született egy gól a címvédő részéről, de a török játékvezető les címén nem adta meg Dani Alves gólját – teszem hozzá – jogosan. A Törökországból érkező bírákra egy rossz szavunk nem lehet, Cüneyt Cakir kiválóan vezette a találkozót. Persze ő már megszokhatta a parázs meccsek hangulatát, főleg Isztambulban.
A Barcelonából senki sem tudott olyat nyújtani, mint tette azt néhány hónappal ezelőtt, talán ezért is próbálkozott Guardiola a fiatalokkal (Cuenca, Tello). A tavalyi döntő egyik gólszerzője, a sérült David Villa sokat segíthetett volna a hazaiaknak. Villa részvétele még a nyári EB alatt is kérdéses lesz, így érthető, hogy most képtelen lett volna pályára lépni. A végére már Drogba, aki nagyot harcolt mindkét meccsen, nem bírta erővel, ezért Torres váltotta. Ő megszerezte a 90+1 percben csapata második gólját, visszavágva a 2009-es kései Iniesta gólért. Nem mellékesen, a spanyol hosszú gólcsendjét törte meg. Talán kicsit enyhül rajta a nyomás, és ebben az iszonyatos hajrában képes lesz gólokkal segíteni csapatát.

Torres az eddigi legfontosabb gólját lőtte a Chelsea mezében


A Chelsea a nagy ünneplés közepette talán nem is gondolt rá, de a találkozó után Drogba óva intette a csapatot: ne szálljanak el. Különösen azért, mert négy meghatározó játékosuk, John Terry kiállítás, míg Braniszlav Ivanovics, Raul Meireles és Ramires sárga lapjaik miatt nem léphetnek pályára május 19-én Münchenben. Az, hogy egy csapat négy kulcsjátékost kényszerül nélkülözni a döntőben, rekordnak számít. A megbízott menedzser, Roberto Di Matteo az FA-kupa után újabb döntőbe vezette fiait. Sokan már azt szeretnék, ha az olasz, aki maga is játszott a csapatnál, jövőre is vezesse Lampardékat. A legutóbbi döntőbe jutást is edzőváltás előzte meg az angoloknál. Akkor az azóta már többször visszasírt José Mourinhót küldte el a csapat orosz tulajdonosa, Roman Abramovics. Idén André Villas-Boas-t, akit nyári érkezésekor még valósággal istenként tiszteltek, váltotta Roberto Di Matteo. Az olasz menedzser szerint a sikert annak köszönhetik, hogy mindig tudnak valami különlegeset nyújtani, szerinte ilyen volt Ramires gólja. Megjegyezném, a Barca is egy olyan csapat, amely rendszeresen váratlant tud hozni.
Sandro Rosell, a Barcelona elnöke is büszke a katalánok eddig elért eredményeire, és nem hibáztat a gránátvörös-kék csapatból senkit az elődöntőbeli búcsú végett. A kiesés által csak egyre erősebbek lettek azok a hangok, miszerint Pep Guardiola a nyáron elhagyja a Barcelona csapatát. Három nappal a mérkőzés után kiderült, hogy a legtöbbet nem is ezen a meccsen veszítette a Barcelona, hanem azzal, hogy a következő idénytől Josep Guardiola már nem lesz a katalánok edzője. A hírek szerint az eddigi másodedző, Tito Vilanova veszi át a csapat irányítását.
Andrés Iniesta és Fábregas egyetértett abban, hogy nem igazságos eredmény született. Cesc szerint sokkal jobbak voltak, rengeteg helyzetet dolgoztak ki, de a Chelsea játékstílusa gondot okozott nekik. Iniesta külön kitért Leo Messire, szerinte ő egy született győztes, és őt szabad legkevésbé hibáztatni. Az eddigi sikerek elsőszámú hőse valóban a kis argentin volt.

És Pep távozik...


Az angolok részéről Cech abban látta a sikert, hogy kétszer is betaláltak idegenben. Ashley Cole a csapatot dicsérte, hogy milyen mélyről álltak fel, de megjegyezte, szerencséjük is volt. Terry pedig elismerte, hogy hibázott és bocsánatot kért társaitól és a szurkolóktól. A válogatott angol védő úgy érzi, cserbenhagyta csapattársait. Véleménye szerint a klub rászolgált a sikerre, és bízik benne, a döntőben is Fortuna kíséri útjukat.
Bár a mérkőzés legvégén a Barcelona indulója csengett fel, a leghangosabb mégis a Blue is the colour, football is the game volt.

 

 

¤ ¤ ¤

 

Real Madrid CF – FC Bayern München 2-1


A Bayern jutott a döntőbe, miután jobban bírta az idegek harcát a Santiago Bernabéu Stadionban megrendezett BL elődöntő visszavágóján. Pedig a 80354 néző döntő többsége hazai továbbjutásról álmodott. A hazaiaktól C. Ronaldo, Kaká és Sergio Ramos is hibázott a büntető párbaj során. Így Robben és társai a Chelsea csapatával játsszák a finálét.


A spanyol fővárosban mindenki bizakodó volt a találkozó előtt. A hétvégén El Clasico-t rendeztek és a Madrid a Camp Nouban verte 2-1-re a Barcelonát, így szinte biztosan megnyerte a Primera Divisiont. A királyiak csak boldogabbak lehettek, miután kedden az ősi rivális elbukott a Chelsea ellen. Persze nem volt mindenki ilyen bizakodó. José Mourinho felelevenítette, hogy ő már két elődöntőt is elbukott (2005, 2007) egykori klubjával a Chelseavel. Mindkétszer az angol Liverpool tört borsot az orruk alá. A németek vezetőedzője, Jupp Heynckes a mérkőzés előtt azt mondta: csapata egy-két gólra jó lehet Madridban is – egy összejött, ez pedig elég volt a döntőhöz. Tavaly még a Bayer Leverkusen-t irányító Heynckes 1998-ban Bajnokok Ligáját nyert a Real Madriddal az olasz Juventus ellen.
A mérkőzésnek magyar vonatkozása is volt, hiszen Kassai Viktor és kollegái vezették a találkozót. Kassai két partjelzője Erős Gábor és Ring György, illetve további segítői Fábián Mihály, Vad István és Bognár Tamás voltak. A nemzetközi sajtó összességében meg volt elégedve a magyarokkal. Kassainak persze ez nem volt már új terep, hiszen ő vezette a 2008-as Olimpiai Játékok labdarugó döntőjét (Nigéria-Argentína 0-1), a 2010-es Világbajnokságon az egyik elődöntőt (Spanyolország- Németország 1-0), és persze a tavalyi BL döntőt a Wembley Stadionban (Barcelona – Man. Utd. 3-1).

Kassai Viktor jól vezette a találkozót 


A Real már a 6. percben megszerezte a vezetést C. Ronaldo büntetőjével. Ezek után a Bayern lehetőségei alapján egyenlíthetett volna, de a döntő pillanatokban hibáztak a bőrnadrágosok. A vendégek helyzete a 14. percben kilátástalan volt, hiszen a királyiak portugál ásza meglőtte második gólját a meccsen. A következő tizenegyest a magyar játékvezető a Münchennek ítélte és ezt Robben be is lőtte a 27. percben. A büntetőt egy Pepe szabálytalanság előzte meg Mario Gomez-zel szemben.
A második félidő elején Gomez egy helyzettel jelezte, komolyan gondolják a döntőt. Mindkét csapat el akarta dönteni a továbbjutás kérdését, így folyamatos támadásokat eszközöltek. Ahonnan csak lehetett, Ronaldo tüzelt. A mérkőzés végén Gomez majdnem meglőtte a döntőt érő találatot, de elügyetlenkedte. A hosszabbítás legfontosabb momentuma, mikor Kassai Viktor nem adott büntetőt Granero esésénél. Jól döntött, a spanyol csak feldobta magát, ami egy sárga lapot ért. Granero persze nagyobb sikert is elérhetett volna, ha gondol arra, hogy amikor egy kicsit meghúzzák a mezét hátrafelé, akkor bizony nem előre kell esni.

Egy újjabb csalóka kép, nem Robbenék buktak el


A büntetőpárbajt pedig a németek bírták jobban, és a három hibázó Real játékosnak köszönhetően ők játszanak a fináléban, ráadásul hazai pályán. Miután a másik elődöntőben Messi, a Real - Bayern meccsen pedig C. Ronaldo és Kaká is kihagyták a maguk büntetőjét, a legutóbbi öt Aranylabda győztese hibázott. A királyiak részéről csak egy legény volt talpon a vidéken, azaz mindössze Xabi Alonso talált be 11 méterről. A németektől az egykori madridista Robben, Alaba, Gomez és Schsweinsteiger volt eredményes. Érdekesség, hogy Arjen Robben a döntőben is egy volt csapatával találkozik a Chelsea révén. A londoniakkal két bajnoki címet is nyert (2005, 2006). A két kapus Manuel Neuer és Iker Casillas minden elismerést megérdemelnek. Mindkét portás 2-2 büntetőt fogott, Sergio Ramos ugyebár fölé lőtte.
Uli Hoeness, a Bayern elnöke elképesztő meccsről beszélt. Elmondása szerint még sosem látott ennyi helyzetet hozó meccset. Talán meg kellett volna néznie a másik elődöntőt is.
José Mourinho azt mondta, döntőbe akartak jutni, és nem magát, hanem játékosait sajnálja elsősorban. Továbbá megjegyezte, ha ők már nem lehetnek ott, volt klubjának a Chelsea-nek fog drukkolni. Abban a döntőben ahol, nem csak az angolok lesznek kénytelenek hiányolni néhány játékosukat. A németektől nem lehet ott Luiz Gustavo, sem David Alaba, aki maga is gólt lőtt büntetőből, de a német válogatott védő, Holger Badstuber sem.

A kép szokásos- Ronaldo (balra) síratja a döntőt


Arra, hogy egy csapat hazai pályán játszhasson BL/BEK döntőt, csak egyszer volt példa. A Bruno Conti nevével fémjelzett AS Roma 1984-ben fogadta a Liverpool csapatát, ahol nem kisebb nevek léptek pályára, mint Kenny Dalglish, Ian Rush vagy Graeme Souness. A döntőt az angolok nyerték büntetőpárbajt követően.
2012. május 19-én pedig vigyázó szemetek Münchenre vessétek, hiszen ott rendezik a 2011/12-es Bajnokok Ligája döntőét a Chelsea és a Bayern München között.

 


A fotókat a www.nemzetisport.hu oldalon találtuk.

 

-jane doe-
 

Stripped Science homeopatholog

2012.05.04. 09:17 tizenhét

 

 

-soma-

 

Májusi reggel

2012.05.03. 09:17 tizenhét

 

Májusi reggelen a madárfütty, olyan akár a botox,
Ráncot feszít simára, de még egy helyben topogsz.
Merre repít a rigó hangja? Hol lenne most jó?
Csészét ölelsz reménykedve, nem jön szádra szó.

Májusi reggelen jól esik a papucs, lábad hűti a beton,
Szimpla talphoz csattanás, megrekedt jel a hálózaton.
A rügyek adnak példát, te is bontod léted, tudatod.
Időben indultál, ne aggódj! Eléred a buszt, ha akarod.

 

 

-den-
 

süti beállítások módosítása